Utolsó reggel, Szirakúza. Itt már sok látnivaló nem maradt, konkrétan semmi, viszont elindultunk a reptér irányába. Útközben néztük, mit lehetne még útba ejteni, kis kitérővel akár. Az első ilyen egy part volt, de mikor odaértünk csak hatalmas kerítést találtunk, meg láncot lakattal. Aztán a google értékelésben írta valaki, ja, ha átmászik az ember, csodálatos a part, blabla. Hát azt kössz nem. Ok, a közelben egy világítótorony, na az hangulatos. … Lehetett úgy 15 éve.
Általánosságban azt vettük észre, hogy minden le van pukkanva és nem tartják karban, kár sok látnivalóért. Na jó, akkor gyerünk tovább Catania fele, de még mindig rengeteg időnk van, hát jó, nem akartuk, de időkitöltőnek jó lehet, ha megnézzük Catania belvárosát. A Dóm és környékét vettük célba, de parkolóhelyet nem találtunk rendeset, csak egy felüljáró alatt, ahova egy hajléktalan invitált be, némi (5 euró) alamizsnáért cserébe. Innen nagyjából egy fél órás kört tettünk, de elég is volt, a halpiac bűze csak hab volt a tortán, mint később megtudtuk, örülhettünk, hogy nem rongálták meg, törték fel, vagy lopták ez az autót is. Innen szinte menekültünk vissza a reptérre, útközben a kikötőben még kurvákat is láttunk, aki teheti kerülje el Cataniat nagyon nagy ívben. Mi is ezt olvastuk, de nem volt jobb ötletünk arra a pár üres óránkra. Leadtuk a kisautót, pikkpakk átvették, nem szívóztak, nem is tettünk kárt benne, a kipakolás tovább tartott, mint amíg a figura átnézte. Szererncsére a terminál nincs messze a parkolóktól, a nehéz cuccokkal nem kellett messze menni, viszont ugye több dolog is került a csomagba, amit még a poggyász feladása előtt matekolni kellett, hogy ne lépjuk nagyon túl a limitet. Akárhogy ment, ígyis 1kg plusz lett, de szerencsére nem foglalkoztak vele, viszont rengeteg innivalónk maradt, amit nem akartunk kidobni, meginni meg végképp nem tudtunk, csak szenvedtünk. Nagy nehezen bementünk az ellenőrzésen, leülni egyáltalán nem lehetett se kint, se bent, a wc-k kritikán aluliak és ez egy reptér. A kis géphez busszal vittek ki minket, hátsó ajtón a mi buszjáratunkon én száltam fel utoljára, mondom a kis utaskísérőnek, hogy jönnek ám még, azt mondja, jaj, ne, akkor nem tudunk időben elindulni, hát mondom kb. a fél gép még a terminálon van. De időben leültettek minket, mindenki beszállt, a kapitány viszont bemondta, hogy minden tök jó, csak még nem pakolták ki a gépből a csomagokat, nemhogy be a mieinket, úgyhogy késve fogunk indulni. Nem lepődtem meg az olaszok munkához való hozzáállásán, ők ráérnek, mindenki más le van szarva. A repüléssel minden rendben volt, elöl nyomták a gázkart rendesen, mert időben érkeztünk meg Ferihegyre. Eső, hideg, szél, ezek fogadtak minket, s pont ezek miatt mentünk el valami melegebb helyre, legalább egy hétre ne a télben legyünk.
