Ma Szirakúza volt napirenden egész nap. Abban maradtunk, az autó marad a helyén, mert nehéz volt jó helyen parkolót találni, megyünk gyalog, hiszen időnk van. Megpróbáltuk letudni a legészakibb látnivalókat, aztán haladtunk délnek, hogy ebédre Ortigia szigetén ehessünk egy pizzát. Első pont egy nem tervezett látványosság volt, a Neapolis archieologiai park, amit végül elengedtünk, a 14 eurós belépőjegy miatt. Egy színház, Dionűzosz füle barlang, meg romok találhatóak ott, de mivel hasonlókat láttunk, ennyit nem akartunk kiadni érte. Haladtunk tovább a talán belvároson keresztül, ahol egy érdekes épületre lettünk figyelmesek, amit meg kellett nézzünk közelebről is. A Basilica Santatuario Madonna delle Lacrime a becses neve, a formája meg nekem inkább egy jövőben játszódó utópisztikus filmből dobták volna oda a város közepére, de döntsétek el ti, mire hasonlít :)

A méreteit nem annyira adja vissza a kép, de nyomasztó volt kicsit

Meg sem álltunk, mentünk tovább a Latomia dei Cappuccini kertbe, amit google-n néztünk ki, csak az értékeléseket nem olvastuk el, hogy legalább fél éve be van zárva, ahogy néztük el is van hanyagolva, gondolom egyik hozta magával a másikat. Mindegy, ebből is tanultunk. A parton volt tervben még egy barlang, amit fentről a sétányról le tudtunk fényképezni, de ahogy láttuk, voltak szerencsésebbek, akik szervezett csónakos túra keretein belül szinte karnyújtásnyira élvezhették a látványát.

Innen Ortigia felé vettük az irányt, mondom szépen lesétálunk a part mellett és gyönyörködhetünk a tengerben. Hát nem így lett, az utca amin az utunk vezetett, hát hogy fogalmazzak, lehangoló látványt nyújtott helyenként.

Erős kontraszt volt a roskadó sorház, előtérben az élénk Vespával

Leérve a kikötőbe, erős halszag csapott meg minket, így próbáltnuk iparkodni, mihamarabb átérjünk rajta. Ortigia azon részén mentünk, amit tegnap nem láttunk, s be volt jelölve jó pár hely megtekintésre, de igazából azoktól sem voltunk úgy elájulva, de csúnyának nem mondanám. Utolsó megálló ebéd előtt a Castello Maniace talán erődnek mondanám, Ortigia legdélibb pontja. Belépőjegyes volt ez is, de nekem nagyon tetszett, az ilyen mediterrán stílusú várak, erődök mind jöhetnek :)

Az ebldet a Syracuse Cathedrallal szemben terveztük, tegnap láttuk ott, hogy van pizzájuk, hát csak jó lehet. Gondoltuk. Bár a pizza ehető volt, de a taorminaihoz és az agrigentóihoz képest sehol nem volt. A kiszolgálás flegma volt, mintha nem értenék ők sem, hogy a vendégekből élnek. Mindegy, biztos olasz mentalitás, éhen nem vesztünk, végülis finom is volt. Viszont ami nagyon bökte a csőrünket, hogy láttunk egy kérgetőt babakocsival, aki a szélső, tér felőli vendégektől egyből pénzt kért, de ami még durvább volt, hogy bejött a babakocsival az asztalok közé, előbb-utóbb elérve hozzánk is és a pincér nem hajtotta el. Gondolom ez mindennapos lehet. Ez így utolsó(előtti) napon kicsit keserű szájízt adott, de végülis túl tudtuk tenni magunkat rajta. Apropó utolsó napok egyike, felvetettem, hogy nem is ettünk igazi olasz fagyit, úgyhogy az első utunkba kerülő fagyizónál meg is álltunk. Ancsi két gombócot kért, én beértem eggyel is bőven.

A kis utcákon át hazafele vettük az irányt, mert már az erődben kellőképpen elfáradtunk és ott is ücsörögtünk egy kicsit, mert akkor jártunk olyan tíz km környékén. A fagyit lassal elnyámmogva át is értünk a szállás utcájába, megnéztük közelebbről a nagy tengerjáró hajót ami a kikötőben áll, de a hatalmas méretén kívül nem igazán volt figyelemre méltó, hiszen alapból nem szeretjük őket.

Innen pár perc alatt hazaértünk, végül 13km-rel zártuk az első etapot ma. Eléggé elfáradtunk és ma jobban átvettük a helyiek szokásait, így délután ledőltünk egy kis sziesztára, nekem sikerült is aludnom kicsit, pláne, hogy tegnap éjjel a szomszéd késő estig vagy zenét hallgatott, vagy telefonált, szóval nem sikerült igazán kipihennem magam, bár a garmin azt mondja jó minőségű és elegendő mennyiségű volt az alvásom. A pihenés után elindultunk boltba, de a környéken semmi hasznavehetőt nem találtunk, így autóval vágtunk neki az esti városnak. Waze volt a navigátorom, mondom gyerünk a legközelebbi Conadba. 3,3km, 10perc, ok. Odaérünk, hát nem Conad, hanem Coop, ok, ha már itt vagyunk benézünk. Ancsi Lime Mint Schweppest akart, mert sehol sem kapott. Hát itt sem. Ok, gyerünk tovább, de most a google navigáljon, hátha igazi Conadba jutunk. Oda vitt. A várostól távolabb egy óriási plázában volt egy superstore, ahol lett végre a kívánt üdítőital is. Bevásároltunk még mára, meg a hazaútra pár dolgot és jöttünk is vissza a szállásra. Persze olyan frankó paroklóhelyet nem találtam, mentünk egy kört, de végül egy-két utcával odébb lett üres hely egy teniszpálya mellett. Ahol pont akkor landolt az autó mellett egy labda, s a fiúk kiabáltak ki, gondolom azt, hogy legyünk már olyan jó fejek és dobjuk vissza nekik. Persze megtettük, aztán felcuccoltunk és várjuk a holnapi kalandokat.