Második napunkat Taorminában kezdtük egy ütős napfelkelte után, mert előző nap a Castelmolaba már nem jutott időnk felmenni. 

Napfelkelte az erkélyünkről Gallodoroban

Ahogy összekészülődtünk, röpke 40 perc hegyi szerpentínezés után fel is értünk a parkolóba, onnan egy kellemes 10 perces sétával indítottuk az új esztendő mozgását a reggeli 11C-ban. Castelmola egy hegy tetejére épült kis falucska(?), ahonnan a kilátás elképesztően gyönyörű. Ahogy felértünk a felső talán parknak nevezhető látványosságba, végre elénk tárult teljes egészében először az Etna is, a kis fehér hósapkájával.

Örültünk végre a napsütésnek, a szinte felhőtlen égbolttal, hisz napelemesek vagyunk :) . Másik irányba, mikor elindultunk lefelé, megpillantottunka távolban valami nagyot, de nem tudtuk, hogy felhő, vagy szárazföld. Mint kicsit jobban szemügyre vettük, rájöttünk, hogy a hatalmas csizma orra, a félsziget vége, ami a legközelebb esik a szigethez. 

A csizma orra a kép bal oldalán nyúlik bele a tengerbe

Visszatértünk a kisautóhoz, megvolt a reggeli torna, s lekerültek az aláöltözők is, mert kezdett a 20C felé közeledni a hőmérséklet is. A torna viszont kellett, mert elég hosszú autóút állt elöttünk, első körben le a szerpentínen az autópályára, majd onnan Cefaluba közel 2,5 órán keresztül még. Az itteni autópálya nem olyan monoton és egyhangú, mint amit mi az igazi Európában ismerünk, a két sáv megvan, a leállósáv hol van, hol nincs, amikor van, akkor is inkább csak sávocska. Rengeteg kanyar rádiusza elég kevés a megengedett 130-as tempóhoz képest, dobál is rendesen helyenként, úgyhogy a biztonsági 100-as tempomatot lőttem be, nem rohantunk, mint az itteniek. Nagyon sok helyen áttereltek minket a másik oldalra, vagy azt a mienkre, mert gyalázatos állapotú volt egy-egy híd vagy útszakasz, viszont munkagépeket, vagy hogy egyáltalán dolgoznának, annak a nyomát se lehetett látni. Egy pihenővel le is tudtuk az utat, olyan egy óra magasságában értünk Cefaluba, de teljesen más világ, mint Taormina. Ez utóbbi nagyon tetszett nekünk, olyan átgondolt, kis bájos városka volt a parkolóházaival és a buszokkal, Cefaluban viszont arra az elhatározásra jutottunk, hogy az autót egy lakóövezetben hagyjuk és szépen besétálunk a belvárosba. Végigslattyogtunk az óvároson, két kört is téve ebéd után kutatva, de végül hotdogot sikerült vadásznunk. A bejelölt látványosságokat megnéztük, aztán fel akartunk menni a Castello di Cefaluba, ami szintén egy hegy tetején van, de csak gyalog lehet megközelíteni. Nagynehezen megtaláltuk a bejáratot, de be volt zárva. Érdekes, mert a kapu nyitva volt és a pénztárnál egy fiú mondta mindenkinek, hogy ma zárva vagyunk. Nem lett volna logikusabb bezárni a kaput és kiírni olaszul, meg angolul, a fiúnak meg szabadnapot adni? Hisz ma úgysincs bevétel. Ez olyan olaszos furcsaság lehet, de sok dolgot nem értünk, mit miért csinálnak úgy ahogy :) .

Tanakodtunk, hogy a program felborult, mit csináljunk, hozzunk valami előre a holnapiból, de az megint sok óra autókázás, így becsekkoltunk a szállásra, ami szintén a hegyen van. Az, hogy meredek az út, ok. Az, hogy egyesben feljutunk nagyon lassan, kettesbe felkapcsolásnál elveszik a lendület, utána meg nincs erő, ok. De hogy mindezt olyan úton, ahol csak egy jármű fér el, így együtt, az már durva volt a hosszú nap után. Felértünk, s a látvány kárpótolta valamelyest a fáradtságunkat, de estére újra vissza kellett mennünk a városba, hisz nem volt vacsorának valónk.

Pihentünk pár órát, majd már sötétben lecsorogtunk a városba. A parkolást ugyanúgy oldottuk meg, mint előzőleg, szinte ugyanott is álltunk meg :) . Gondoltuk mi kis naívak, kevesebben lesznek majd, de sokkal többen voltak az utcákon. Szinte hömpölygött a tömeg helyenként. Mondjuk főleg ott, ahol a 8m széles utcából 7m szélesen dugót alakított ki egy család vagy baráti társaság, hogy ők körbeállva ott beszélgetnek és senki se előre, se hátra. Na ott kicsit kezdett elszakadni a cérnám a második, harmadik ilyennél. Viszont az utcák nagyon hangulatosak, a karácsonyi fények még fent vannak, a főtéren az egyik épület falára volt vetítve valami mozgó motívum is, nagyon tetszett mindkettőnknek.

Végre láttunk egy városkát a szigeten sötétben is

Kóricáltunk vagy egy órát, de pizzéria egy sem volt nyitva, csak puccos étterem és/vagy tengeri herkentyűs, amit arany árban mértek. Végül a sétánk elején már látott hamburgereshez mentünk be, de nagyon jól elkészített ételt kaptunk, annak ellenére, hogy kicsit aggódtunk, vajon milyen lesz egy olasz burger :) . Így bizalmat szavaztunk a desszerthez is, ami valami fagyis csokiöntetes csodának. Nesze neked diéta meg kalóriaszámolás. Mondjuk úgy, ma csaló napot tartottunk :D . Visszasétáltunk az autóhoz és perceken belül a szálláson voltunk, s a látvány überelte a délutáni napfényest is.

Talán így képen nem annyira adja vissza, de lenyűgöző

Összességében sajnos azt kell mondjam, Cefalu valamilyen szinten csalódás volt, mert amennyire mindenki oda van érte és amennyire sok jót és szépet láttunk, nekünk inkább úgy tűnt fel van fújva a dolog, kicsit (kicsit nagyon) túl van értékelve.

Holnap bepótoljuk a kimaradt hegymászást és igen sebes léptekkel haladunk is tovább nyugati irányba, de első megálló Corleone városka lesz.