Ma első napirendi pontként a Castello di Cefalut látogattuk meg, ami tegnap kimaradt, mert ünnep lévén zárva voltak. Hát ez van, számolhattunk volna vele, de nem tettük. Nyitásra odaértünk, de kb. 5-10 perccel később kezdhettünk el jegyet venni, majd elindulni felfele olyan 5-6 másik ember társaságával, akik szintén úgy jártak, mint mi, nekik is csúsztatni kellett a programjukat. Ahogy mentünk egyre feljebb, a baljós felhők szépen tűntek el a fejünk fejünk fölött és sütött egyre jobban a Nap.
Kilátás a városra olyan félútról
Mire felértünk, a reggeli kardió edzés meg is lett :) . A tetőről, láthattuk végre Cefalu keleti oldalát is, ami talán fentről nézve még szebb is, mint ez az óváros a fenti képen. Lefele a másik úton mentünk, ahol még egy nagy kereszt is néz a főtér felé, majd célbavettük a kisautót, hogy induljunk Corleonéba. Gondoltuk reggel, á, egy óra plusz, pikkpakk megjárjuk a hegyet, abból bő két óra lett. Várt még ránk másfél óra Corleonéig, annak a második fele a hegyek között szerpentinekkel. Már a településre érkezve kicsit furcsa érzés fogott el, mert falunál nagyobb, de talán városnak nem mondanám még. Jó, vegyük célba a don házát, ami inkább múzeum, s nem is tudom minek, de oda akartam menni kocsival. A szűk utcákon. Aha, jó gondolat valóban, végül köröztünk egy nagyot és letettük egy tágas parkolóban. Majd gyalog is köröztünk, mert a múzeumba végül mégsem akartunk bemenni, de ha már itt vagyunk, vegyünk valami haszontalan dolgot egy “nemveszünkmegmindenszart” boltban. Azt se nagyon találtunk, de végül mégis. Viszont abban kedvünkre való dolgot sem nagyon. Jó, gyerünk vissza az autóhoz, volt a listán egy vízesés, azt megnézzük és mehetünk tovább. Beültünk, gps szerint pár utcányira van, pikkpakk ott vagyunk. Persze, a szűk utcákon pikkpakk. Visszaálltam a parkolóhelyre és inkább gyalog mentünk oda is. Ahogy néztük a vízesés csak éppen csordogált, úgyhogy kb. ez is felesleges kanyar volt, mint ahogy az egész Corleonés kitérő.
Gyerünk tovább Palermóba, vár minket a nagy katedrális. Ahogy beértünk a városba, mintha valami más dimenzióba kerültünk volna még az olasz közlekedésnek is, mert olyan kb. tíz méter széles út volt, a táblák szerint egy busz és két normál sáv, de felfestés nulla, aztán mindenki mindenhol. letértünk egy körforgalomhoz, na ott is ez a “három” sáv ment körbe, de mindenki mindenhonnan minden irányba. Ott eldőlt, nem vagyunk kiváncsiak Palermóra, gyerünk tovább az aktuális szállásra, ami Castellammare del Golfoban van. Kicsi part menti település, a recepció a kikötőbe vezető úton. Felvettük gyorsan a kulcsokat, átmentünk az apartmanba, lecuccoltunk és irány körbenézni még így a délután, plusz valami vacsorának valót is keríteni, mivel az ebéd valahogy kimaradt, csak kekszet ettünk gyorsan menet közben. A pizzériák fél hatkor nyitottak, másfél órával hamarabb, mint Cefaluban, már jó a dolog, egy negyven percet kell csak elütnünk. Addig lementünk a partra, kezdett sötétedni is, jött a kék óra, szép fények is lettek, de iszonyatosan elkezdtünk fázni ahogy lement a Nap, úgyhogy szedtük a lábainkat vissza a pizzériához.
Az öböl és szemben a Palermó feletti hegyek
Megettük a nem túl ízletes pizzákat és hazafele vettük az irányt. Holnap reméljük kellemesebb kalandok várnak ránk, de megint több száz km út biztosan, úgyhogy be is fejezem mára, elötte egy dolgot még meg kell említenem, aminek nagyon örülök, hogy az előző bejegyzést a blog.hu csapata kirakta a főoldalra, aminek nagyon örültem :) .
