Castellammare del Golfoból a gyors reggeli után a parton végighaladva egy ötven km-re észak-nyugatra Tonnara di Scopelloba mentünk, ami egy kicsi, de annál szebb öböl. Legalábis a google-n, odaérve egy pár képet lőttünk, aztán igazából ki is durrant a lufi, jobbnak láttuk időt nem is pazarolni sokat a helyre. Pláne, hogy elég szoros volt a mai napra tervezett lista is. 

Szép, de nagyon sok idő eljutni ide és tényleg ennyi van a helyben

Innen tovább a nyugati rész északi részéhez mentünk, ahol egy hatalmas hegy várt ránk, hogy meghódítsuk, a Monte Monaco. Nagynehezen találtunk egy nyugisnak mondható helyet az autónak és már indultunk is fel, hisz tíz óra környékén járt az idő. Nagyjából a feléig elég meredek volt, onnan kicsit könnyedebb volt az út, de így is egy óra alatt sikerült felérnünk.

Úgy érzem megérte a látvány

Lefele szintén egy óra volt az út, s utána ha már ott voltunk és az öböl olyan szépnek tűnt, lementünk a partra is körülnézni. Minden zárva volt, pár emberen kívűl nem találkoztunk senkivel, de mindenhol hotel, apartman, étterem. Nyáron ez pont az a hely, ahova én biztos nem vágyom, szerintem az emberek egymást érhetik, autóval nem lehet megmozdulni sem kb. Bár ez szerintem egész Szicíliáról elmondható és ezért is akartunk off szezonban jönni. Beugrottunk boltba, kicsit feltankolni magunkat kalóriákkal, majd gyerünk tovább Segestaba, ahol ókori templomok vártak ránk. Mint az Akropolisz. Leparkoltunk, s mikor megláttuk, hogy 14,50 euro fejenként a belépő, így arra jutottunk, akkor csak hadd várjanak ránk, mi inkább megyünk tovább, pláne, hogy a következő megálló Agrigentoban a Templomok völgye hasonló építészeti maradványokkal. (Bár megjegyzem itt is ugyanannyi volt a belépőjegy, de akkor inkább ide mentünk csak.) Jól döntöttünk, mert pont naplemente előtt érkeztünk, s a kék órát kihasználva gyönyörű képeket tudtunk lőni még telefonnal is.

Az egyik templom

Körbejártuk az egész helyet és közel két órába telt, de persze a vége már sötétben volt. Az utak szerencsére ki vannak világítva, meg természetesen a maradványok is.

Kellőképpen elfáradva már csak egy jó nagy pizzára vágytunk. Hát meg is kaptuk. Az első pizzériába kikötöttünk, amit a google jó értékelésnek mutatott. Mivel a pincér nem beszélt se angolul, se németül, frankón félreértettük egymást a pizzaméretekkel kapcsolatban. Így megkaptuk a nagy pizzáinkat, Ancsi a negyedét, én az enyém háromnegyedét ettem meg, de így maradt holnapra is ebéd. Viszont nagyon jót nevettünk ezen a kis féleértésen, pedig direkt megkérdeztem az elején melyik mekkora. Mutatta is a srác, viszont mivel ezek nem kerek pizzák, hanem hosszúkásak, a doboz rövidebbik oldalát láttam, mondom, á, ekkora simán jó nekünk fejenként :D .

Nem kicsi, viszont annál nagyobb :D

Holnapi evésre nincs gond, az irány is megvan, Szirakúza, ott legalább két éjjelt alszunk és nem kell ennyit vezetni.