December és egyben az év utolsó előtti napja. Végre. Elég volt az egész éves negatív kalandokból, munkahelyi szivatásokból, stb. Már októberben elkezdtük intézni a repjegyeket és a low budget nevében döntöttünk Szicília mellett. Aztán apránként a terv is kialakult, a szállások, autóbérlés is. Közben fel-felbukkantak elég negatív videók, bejegyzések a szigetről, de úgy indultunk el, hogy ok, lesz ami lesz, jól fogjuk érezni magunkat, a gondokat otthon hagyjuk és feltöltődünk.

Hajnali négy óra meg egy fél. Pontosan tudunk indulni, irány Budapest, hogy leadjuk panzióba a négylábúakat. A pályán szombat lévén kevés a forgalom, lehetett szépen haladni, de valami számítási hiba miatt másfél órával korábban érkeztünk, vagy csak a ráhagyott biztonsági időnkbe nem szólt bele semmi. De mivel repcsihez igyekszünk, a nyert időt nem pazaroljuk, kutyákoktól érzékeny búcsú és megyünk is tovább a reptérre. Ami mondhatni “szinte” felesleges volt, mert már becsekkoláskor fél órás késést írt a nagy tábla. Hát jó, mit tud tenni az ember, vár. De az indulásunk kereken egy órát késett, igazából számunkra nem okozott különösebb gondot. Mivel később értünk, Catania repterén is gondolom más helyet kaptunk, csápon kellett kiszállni, ami ugye megnehezítette a dolgot, mert csak elöl hagyhattuk el a gépet. Ráadásul a balansz miatt szakaszosan, le ne seggeljen és a csápban se tegyen kárt a gép. Gondolom. Viszont ennyire új géppel még nem is repültünk, fél éves volt, kis Airbus A321Neo.

Alapvetően nem rajongok a lila cégért és vannak fenntartásaim vele kapcsolatban, de a fent említett költségkímélés volt a jelszó. 

Felvettük gyorsan a csomagot, szerencsére az elsők között volt a szalagon, aztán irány az autóbérlős cég. Ahogy kiértünk a terminálból, mellbe vágott a decemberi “forróság”, olyan tizenegykettő fok lehetett, de örültünk, hogy egy (-két) pullóver elég délután öt órakkor :) . Gyorsan elintéztük a papirmunkát, felvettük a gépállatot, bár stílusosan 500-as Fiatot foglaltam, de mindenhol ott van az “or similar” apróbetűs rész amivel le tudják a cégek a gondot magukról az olyan esetekre, mint a mienk, mert végül egy C3-at kaptunk. Hallhatóan 3 hengerrel és kb. ugyanannyi lóerővel is. Gondolom a tipikus kis cm3+turbó “hatékony” párosítása, de ez van. Közlekedőedény, bár az, hogy szabályzásig (5000) szinte semelyik tartományban sem megy, vicc. Mindegy, megy, telefont lehet tükrözni a kijelzőre, jó a fogása a kormánynak meg a váltókarnak.

Első szállásra vettük az irányt, s rögtön szembesültünk az olaszok csodálatos közlekedési kultúrájával (vagy inkább kultúrálatlanságával), megy mindenki ahogy és amerre akar. Lényeg, hogy egyben megérkeztünk a lakrészünkhöz, ami amolyan nekünk való ázsiai mix, japán és koreai jegyek keveredve. A kertben kis Torii, amit már a képeken láttunk, a szobácska is japán motívumokkal, majd vacsorára koreai ételt kaptunk a tündéri házinénitől. Mint később elmondta, az első férje koreai volt. Bár angolul nem sokat tudott, azért el tudtunk activity-zni :) .

A Torii a bejárat egyben a kertbe, háttérben a kőből kirakott lakóház

A bőségtál koreai módra

Vasárnap reggel az Etnát vettük célba első programként, de szemerkélő esőben indulva, nem vártunk túl sok jót. Relatív korán felértünk a parkolóba, ahonnan a felvonó és a terepbuszok mennek fel a csúcs alá. Szitáló eső, olyan 4-5 fok (de a hajam tart). Jó, az eső nem vészes, de ugorjunk be egy “nemveszünkmegmindenszart” boltba, van műanyag esőkabátjuk. Megvettünk, meg mellé természetesen más egyéb vackokat is, pl. likőrt, hisz szilveszter van, kell valamit inni.

Valami helyi likőrök

Mivel az eladó (jó eladó módjára) megkóstoltatott minket velük, Ancsi pisztáciást kért, én meg a mandarínos rabja lettem azonnal. Az etnást meg hát nem hagyhattuk ott. Estére jók lesznek.

De vissza, amiért jöttünk, irány a hegy! Na de merre? Mert felhőben vagyunk, a felvonó állomását látjuk, arrafele akkor valamerre gyerünk. Találtunk egy ösvényt ami felfele indult, arra indultak meg a terepjáró buszok is a tetőre, majd letértünk róla, mert egy jónak igérkező krátert elégnek tartottunk a meghódításra. 

A nevét sajnos nem találtam meg, de a méretét lehet érzékelni a tövében álló kis emberekből. Felkaptattunk a tetejére, de ekkor már jó ideje nem esett az eső szerencsénkre és a felhők is kicsit oszlásnak indultak. Bár sajnos a csúcs nem mutatta meg magát nekük, viszont a szigetre tehettünk pár pillantást.

Elindultunk lefelé, közben teljesen elragadott a holdbéli táj, majd újabb adag felhő jött, amitől nem sokat láttunk.

Egér a Marson :D

A felső nagy kráterről megpillantottunk az út mellett egy lentebb fekvőt, a mai napon nem hagyhattuk ki, mert Szilveszter kráter a neve. S mivel egy nagy parkoló mellett van, pont befutott három busz is, így tele volt emberekkel “szerencsére”. Javarészt kikent cicákkal, de a legdurvább a fehér cipős család volt a hamutengeren. Ők tudják, kicsit mosolyogtunk csak. Időközben újabb adag felhő jött, ezúttal elég vastag lehetett, mert elég sötét is lett. Bevágódtuk a kisautóba, gyorsan nyomattam a fűtést és irány Taormina.

Ahogy kanyarogtunk lefele a szerpentíneken, a Nap is kezdett láthatóvá válni és jócskán 10 fok fölé értünk hőmérsékletben is. Taormina érdekes egy település, körbejártuk a “belvárost” és csak a falba vájt parkolóházban kötöttünk ki. Na de hogyan megyünk vissza a frekventált helyekre? Járdát sem láttunk. A parkolóháztól indul valami busz. Olaszul van minden, azt meg ki érti? A sofőr szerencsére beszélt angolul, mondom hova megy a busz, az antik teátrumhoz akarunk eljutni. Mondja ne izguljunk, a busz elvisz itt a járatlan utakon és onnan meg a sétálóutcákon pikk-pakk ott vagyunk. Na mondom zsír, hol lehet jegyet venni? Mondja, ja, ez ingyenes. Gondolom a parkolójegyben benne van. Ami mondjuk 3 órára 5,5 euró, szerintem (legalábbis Ausztriához viszonyítva, meg hogy ez felkapott hely) nem volt sok egyáltalán. Szóval felpattantunk a buszra és az egyetlen megállónál le is szálltunk.

A sétálóutca bejárata, az egykori kapuval

Gyorsan nekiiramodtunk az egykori teátrumnak, de elötte egy ebédet bedobtunk. Ancsi egy bolognainak titulált tésztát evett, ami nem nyerte el a tetszését, így kapott a pizzámból, ami nagyon finom volt, meg nekem kicsit sok is. A teátrum belépőjegyes, érdemes előre megvenni neten, mert akkor a gyorssávban előre lehet menni, nem kell kivárni a hosszú sort, mi ezt csak a pénztárnál vettük észre, de kb. 15-20 percet vesztettünk csak. Belépve csodálatos látvány fogadott, mind a színpadra/küzdőtérre nézve, mind a tengerre kitekintve, nagyon jó helyre pozícionálták :)

Háttérben Taormina kikötője is látszik kicsit

Innen tovább baktatva a botanikus kertbe vezetett az utunk, nagyon hangulatos, tipikus mediterrán szűk utcákon keresztül. A kertben vannak régi romok, amik a Prince of Persiára emlékeztettek, bár roskadó állapotuk miatt le voltak zárva. Jó pár narancs, mandarin és citromfa bújt meg a kaktuszok, tuják és a murvafürtsövény között.

Az idő elég gyorsan elröppent, sajnos a kastélyhoz a hegytetőre nem jutottunk fel ezen a napon, holnap meg ugye ünnep, kérdés, hogy be lehet-e menni, minden esetre megpróbáljuk, aztán irány Cefalu. De ez majd a következő bejegyzésben. :)